Második nap reggel. 10-kor útnak indulunk a hágó felé. Az első két órában semmi különös nem történik, majd hirtelen az út „toronyiránt” a hegy felé fordul és kemény kapaszkodás kezdődik felfelé az erdőben. Újabb egy óra múlva kiérek az erdőből a kőtengerbe, a tüdőmet pár száz méterrel lejjebbről kell összekotorásznom és mellbevág az ordas „westerlies”, amiről minden Patagóniáról szóló könyv ódákat zeng. Innentől kezdve konstans, erős szembeszélben haladok a hágó felé, itt-ott az előző esti havazás nyomai (itt ugye egyébként még nyár van...) látszanak a köveken. Egy óra múlva megérkezem a célállomásra, a Marsra. Itt már szó szerint egy lépés előre, kettő repülés hátra reprezentálja a szélviszonyokat. +2 fok, -8 fokos szélhűtés, 30 csomós (54 km/h) átlagszél, 41 csomós (74 km/h) széllökés (azalatt az 1 perc alatt, amíg meg bírtam állni a két lábamon...)... Hódítás kipipa, fénykép, lemenekülés...hátszélben...

Mars

"Csúcssztupa" némi friss hófolttal

40 csomó...
Paso John Gardner

Átlagszél

A Grey gleccser a hágóról

Grey széle

Grey


A hágó másik oldala


Laguna de los Perros
2 megjegyzés:
A meteorológus érzékelte a szelet, hmm???
Szépek a képek, még még bejegyzést!!!
Olvasom én is
Géza
Megjegyzés küldése